Milyen egy profi online előadás?

2020 sok egyéb mellett az az év, amely egy izgalmas össznépi társasjátékot generált: a lakosság döntő többsége szuper rövid idő alatt szuperkészségekre tett szert az online kommunikáció terén, jobbára autodidakta önképzés formájában. Szülők és tanárok tízezrei lógtak kétségbeesetten a Google Classroomon és az e-Krétán, és irodai munkatársak milliói bénáztak a Zoomon vagy a Microsoft Teamsen.

Mostanra már kimondható, hogy habár nem kis pánikot és káoszt generált mindez, és az online rendszerek profi, készségszintű használatától még messze vagyunk, összességében nem is vizsgázott olyan rosszul a máról holnapra átállni kényszerülő lakosság.

Plusz a felhasználók önképzésével párhuzamosan a szolgáltatók is lázas fejlesztésbe fogtak, egyre-másra újabb online konferencia platformok váltak elérhetővé, illetve a meglévők is rapid tempóban igyekeztek finomítani felületüket újabb funkciók hozzárendelésével. (Így született meg az Xhibition komplex rendszere is, az “Xhibitor”.)

Miután tehát elsajátítottuk – ha hézagosan is – az alapokat, mostantól annak van itt az ideje, hogy a felhasználói készségeinket profi szintre fejlesszük, bármelyik oldalán állunk is a rendszernek.

Az online profi képzéssorozatunk 1. részében azt mutatjuk be, mennyiben kíván más attitűdöt és eszközöket az előadó részéről tartalmi és prezentálói vonatkozásban egy online konferencia a hagyományos előadással összevetve.

 Szakmai tartalom

A konferencia-előadás szakmai tartalmi része az, amiben ez a kisokos – előre is elnézést érte – nem fog többlettámogatást nyújtani, sem újdonságot mondani – sajnos ez a feladat továbbra is az előadóra vár! (Ígérjük, több ilyen beugratás nem lesz, szóval mindenképp érdemes tovább olvasni.)

Tehát gyakorlatilag az előadó egy online konferencia esetén is készítse el előadását úgy, ahogy azt egyébként is tenné: prezentációja legyen tartalmilag, szerkezetileg és stílusában is színvonalas és jól követhető. Az ismert és az új információkat logikusan felépített rendszerben, érthetően és nemcsak érdeklődést felkeltő, de azt fenn is tartó formában tárja a közönség elé.

Ez a két utóbbi tényező, az érdeklődés felkeltése és megtartása az, amit többlet funkcióként pluszban és tudatosan be kell építenie az előadásba, ugyanis a figyelemfenntartás fokozottan nehezített online keretek között, és ezért már az előadásra készülés során kiemelten kell foglalkozni vele.

Tudomásul kell vennünk, hogy hiába a tökéletes online közvetítés, a tűéles kép és kristálytiszta hang sem adhatja vissza a testbeszéd és mimika erejét, amit a személyes jelenlét biztosít.

Mégis, hogy pozitív példát tudjunk hozni, nézzétek meg ti is a 2020-as toastmasters világbajnok előadását, aki még online közvetítés keretében is uralta a teret és belakta az új lehetséget: https://youtu.be/TA7awoBxBxc 

A kulcs: az érdeklődés fenntartása

Egy online előadás során fontos tehát, hogy az előadó tudatában legyen annak, hogy a hallgatósága figyelmét jóval nehezebb megszerezni és különösen megtartani, mint egy face to face esemény során. Ennek egyik oka, hogy a hallgatósággal való kontaktusa jóval személytelenebb és erősen korlátozott, miközben a befogadás körülményeiben jóval több figyelemelterelő tényező lép fel a befogadó oldalán. Míg egy hagyományos konferencián közel 100%-os fizikai, mentális és kognitív jelenlét és fókuszáltság jellemzi a résztvevőket, otthonuk vagy irodájuk kényelméből erre korántsem számíthatunk. Pszichológiai tény, hogy mind a személyes (akár csak a szem-) kontaktus hiánya, mind a relaxáltabb pozitúra és az ingergazdagabb környezet nagyságrendekkel rontják a figyelmet. Ehhez pluszban hozzájárulnak még azok a melléktevékenységek, amelyeket a hallgatók az előadótól szeparált térben jóval nagyobb eséllyel megengednek maguknak előadás közben: nasiznak, mobiljukat görgetik, rátekintenek a bejövő levelekre, a körülöttük sertepertélő gyereküket fegyelmezik stb.

Mindebből egyenesen következik az előadóra nézve, hogy a megszokott előadói eszköztára és stílusa jó eséllyel nem lesz elegendő a figyelem fenntartására. Az előadónak időről időre be kell vetnie több olyan (ráadásul változatos) eszközt, melyek újra és újra felkeltik és visszaterelik a hallgatóság figyelmét.

Légy impresszív! – Verbális és nonverbális eszközök

A figyelem fenntartásnak egyik alapvető és nagyon egyszerű alapeszköze a színes előadásmód. Ebbe értendők többek között a vokális jellemzők, pl. a hangszín és az intonáció. Egy monoton hangon felolvasott előadás az online térben egyenlő az öngyilkossággal: biztosak lehetünk benne, hogy a hallgatóink legfeljebb fizikálisan lesznek jelen a laptopjuk előtt, és szerintem ez az, amire egyetlen előadó sem vágyik. Ugye? 

Ehelyett amennyire csak a téma megengedi, érdemes a megszokottnál több teret engedni a szabad élőbeszédnek: ennek mindig jóval nagyobb figyelemfenntartó ereje van az olvasott szöveghez képest.

Beszéd közben figyeljünk a vokalitásra és a testbeszédre: éljünk a természetes intonációnkkal, és engedjünk némi teret (egészséges mértékkel) a mimikánknak és gesztusainknak is /természetesen nem túlzó színészkedésről van szó, csak életteli előadásmódról/.

Verbálisan is tartsuk fenn ezt a színességet: retorikai eszközként illesszünk kérdő mondatokat az előadásunkba (melyet aztán magunk válaszolunk meg), időnként tartsunk egy kis hatásszünetet, de akár érzelemkifejező felkiáltások is beszúrhatók.

Néha csempésszünk némi humort is az előadásba, ez garantáltan felrázza a közönséget, és többnyire megengedhető egy kis sztorizás is a témához kapcsolódóan. Ezek a színes intermezzók mindig aktiválják a hallgatók figyelmét, sőt érzelmileg is bevonják őket, ezzel tovább fokozva a személyes érdeklődést.

Az érdeklődés visszaszerzésében fontos szerepe van az úgynevezett fatikus eszközöknek is, amelyek lényegében a kapcsolatra irányuló interakciók: szóljunk ki időről időre a közönséghez, formálisan szólítsuk meg őket (pl. „Nem tudom, önök hogy vannak vele, én úgy tapasztalom…”). Ennek keretében akár az adott nehezített kommunikációs helyzetre is tehetünk utalásokat („Jól lehet látni az ábrát?”, vagy „Most az előadásom utolsó egysége következik, itt jön a lényeg, aki eddig elbóbiskolt, annak is érdemes figyelni – ígérem, ez maximum 10 percet igényel még önöktől, aztán mehetünk kávézni”), és ha olyan a közeg, bátran élhetünk a humor eszközével is („Remélem, a hátsó sorokban is jól hallani!”).

Aktivizálj!

Amennyiben azt érzékeljük, hogy általánosan lankad a figyelem, érdemes olyan eszközt bevetni, ami megmozgatja a hallgatóságot – akár szó szerint, akár csak képletesen.

Beszúrhatunk például egy gyors, konkrét feladatot: bedobhatunk egy, a témába vágó érdekes, egyszerű kérdést, arra kérve a résztvevőket, hogy chatben írják le rövid válaszukat.

De ha bevállalósak vagyunk, és mind a közeg, mind a téma megengedi, akár aktivizáló-energetizáló gyakorlatokat is kezdeményezhetünk, például egyszerűen arra kérve a hallgatóságot, hogy jeladásunkra mindenki mutassa fel a keze ügyében lévő legérdekesebb tárgyat (,ami lehetőleg nem a mobiltelefonja).

De végezhetünk közösen egy kis átmozgató gyakorlatot, akár ülve vagy állva – ezek persze elsősorban oldott légkörű, egymást ismerő szakmai közösségben működnek jól, és némi humor itt is segíti a bevonódást.

Egy ilyesféle aktív feladat, melyben a passzív hallgatás ellenpólusaként a fizikai aktivitás, a humor és a közös élmény kombinálódik, frissült figyelemmel folytatható az előadás.

Vizualizálj!

Az érdekfeszítő stílus és az aktivitásra késztető mini feladatok mellett a legfontosabb eszköz, amivel fenn tudjuk tartani, illetve időről időre vissza tudjuk terelni a szeparáltan üldögélő közönségünk elkószáló figyelmét, azon prezentációs eszközök, amelyeket nagy valószínűséggel egyébként is alkalmazunk legalább részlegesen egy offline konferencia során.

A különbség ugyanaz, mint a verbális eszközök esetében is: kiemeltebb szerepet kell szánnunk nekik, és nem csak mennyiségileg, de változatosságát tekintve is. Tudatosan készüljünk minél több és változatos prezentációs anyaggal (és ezek legyenek csak a gombnyomásunkra várva bekészítve!).

Kézenfekvő, hogy az egyébként is bevett gyakorlatot követve az előadásunk főbb tartalmi elemeit vázlatpontokba szedve kivetítsük. Ezek fókuszálják a figyelmet, segítik a gondolatmenetünk követését, illetve a lényeg és a kulcsfogalmak kiemelését. Az információ, ha párhuzamosan látja és hallja is a befogadó, hatványozottan jut el hozzá és marad meg emlékezetében.

Emellett, ahol csak lehet, alkalmazzunk különböző infografikákat: minél változatosabb vizuális elemekkel (képekkel-fotókkal, diagramokkal, ábrákkal stb.) illusztráljuk mondandónkat. De az offline is alkalmazott, szükségszerű infografikákon túl most mindenképpen érdemes tudatosan beszúrni egy-egy pusztán illusztrációs célú képi anyagot. Ezek lehetnek akár szemet gyönyörködtetőek, akár viccesek vagy csak a témára ráerősítő illusztrációk. A lényegük annyi, hogy az egyhangúságot megtörve felélesszék a lankadó figyelmet.

A változatosság jegyében minél többféle eszközzel éljünk: iktassunk be egy profin megszerkesztett, látványos PPT-t, legyen egy kis videóbejátszás és akár egy könnyed, rövid animált képsor (kamasz gyermekünk boldogan összedob a témában egy kis humorral fűszerezett szösszenetet – amúgy is érdemes tanulni tőlük: ami a 40-50+-os korosztálynak vér verejtékkel megszerzett tudás, annak sokszorosát rázzák ki kisujjukból gyermekeik; tanuljunk tőlük!)

Tudatosan figyeljünk tehát arra, hogy az offline előadáshoz mérten jóval több ilyen vizuális információ tagolja folyamatosan az előadásunkat, akár csak a beszélt szöveg hátterében illusztrációként, akár önálló információhordozóként, mint egy kisfilm vagy egy PPT.

Online profi képzés sorozatunk következő részeiben kitérünk a technikai szempontokra és az online etikett tudnivalóira is. Kövessetek minket a profi tippekért!